Na és mi van akkor, ha Linda Lovelace-nek éreztem magam 12 hónapon keresztül? Magyar "rög"valóság, hogy terhes asszonnyal kidobnak az albérletből, és a fővárosban háziállattal sem találsz albérletet, gyerekkel meg pláne.

Lett saját lakás. És felújítás. Amatőr, semmihez nem értő generálkivitelezővel, aki a határidő után két héttel úgy hagyta ott a lakást, hogy a munka 80%-a elvégezetlen volt. Feleségem pedig 8 hónapos terhes, családunk vidéken. Kisfiunk születése előtt 1 héttel készült el lakható állapotúra a kecó, hála apósomnak, aki egy hét alatt csinált komplett romhalmazból csodát.

2016 június 7 a mágikus dátum. Megszületett Viktor Zalán, a világ legszebb és legjófejebb kisbabája. Tudom, mindenkinek a sajátja a legszebb, de ő objektíve csodababa és a vigyorgás az élete. Adja az ég, hogy ilyen maradjon. Immár majdnem 7 hónapos, gyorsan nő, ahogy a kisbabák szoktak, jönnek az első fogak ("fogantyúk", ahogy anyukája mondja), szépen ül egyedül akár perceken át. Néha persze hisztis és akaratos, de attól félek, ez innen kezdve már csak rosszabb lesz ;-)

Új év, új lehetőségek. A legnagyobb lehetőség Ő, az ő (személyiség)fejlődése, ami a mi fejlődésünkkel is kell, hogy járjon, mert szülőként még szörnyen kezdők vagyunk. Úgy érzem, nem parázzuk túl a dolgokat, nem rohanunk minden aprócseprő dologgal orvoshoz, és alapvetően ketten (nagyszülők és barátok segítsége nélkül) csinálunk mindent. Ennek megfelelően sokszor elfáradunk - leginkább agyilag - és csak nézünk magunk elé akár egy órán át, amikor Vé igényelné a figyelmet, a közös időt, a játékot, a beszédet... gyúrnunk kell :)

Sokkal rendszeresebbre terveztem ezt a blogot, és a célját is elveszítette. Szerettem volna megmutatni, elmesélni Nektek, hogy milyen az, ha IVF-re adjátok a fejeteket, mire kell számítani, mik voltak a mi tapasztalataink, de másfelé kanyarodott az életünk. Persze ha kérdésetek van, írjatok, és elmesélem, milyen a Forgács Intézet, milyen a lombikprogram. Addig is, kitartást és figyeljetek oda a KicsiÉn-ekre :)