Az elmúlt egy hét úgy telt el, hogy majdnem felrobbantam.

Dühömben.

2010 május 1 óta lakunk hivatalosan egy lakásban, ami nem a miénk, albérlet. Érzésem szerint jó bérlők vagyunk, mindig pontosan fizettünk, átutalással, a számlák megérkezését követő 1-2 napon belül. Annyira jól működött a dolog, hogy a főbérlőnk már el sem jött "ránézni" a lakásra. Hálából mi úgy bántunk a kis másfél szobával, mintha a sajátunk lenne: kifestettük a hálót, tapétáztunk, kifestettük az előszobát, az erkélyre műfüvt tettünk, stbstb.

Erre most múlt héten jött a bomba: ki kell költöznünk, mert "családi okokból kell a hely".

Megértem, van ilyen, csak épp az időzítés nagyon fájóan rossz. Nemcsak azért, mert a megtakarításunk nagy része elszállt a lombikprogramra, hanem azért is, mert pont a stresszre nincs most szükségünk.

Elkezdtünk tehát keresni. Remélem soha nem tapasztalájtok meg, milyen egy kiscsaláddal+kiskutyával normális (állapotú és méretű) lakást találni olyan környéken, ahol nem féltem őket az utcán, ahol van tömegközlekedés és ahol az autót is le lehet állítani. Ja, és ami nem 180.000Ft+rezsi...

Kitartássssss!