Ide nem teszek képet. Mit is tehetnék? Sommázva: sok próbálkozás, semmi eredmény. Mármint természetes módon.

Talán kevésbé lesz olvasmányos, mint az előző bejegyzés, talán picit "technikaibb" (úristen, ez leírva... gyötrelmesen sz*r). Biztos vagyok benne, hogy úttörő sem leszek azzal, hogy összehordok itt hetet-havat, amiről a feleségemnek csuklóból több fogalma van, mint nekem valaha is lehetne, tehát ha marhaságot beszélek, akkor az azért van, mert még az orvosnál sem a beszélgetésre figyeltem, hanem arra, hogy Vele minden rendben legyen.

Az ötlet nem új, a probléma nem újkeletű. Virágzik a mesterséges megtermékenyítés piaca, nincs ezen mit szépíteni uraim, a spermánk idehaza alsópolcos. Minden tiszteletem azoké immár, akiknek spontán sikerül - nagyapáink valamit sokkal jobban tudtak, mint mi. Hol vannak már a nyolcgyermekes családok és az óriási, harmincfős családi vacsorák, tizenkilenc unokával? Persze, a pénz, blabla... ha akanánk semmi menne. Legtöbbünknek.

Nagyon élesen él még az emlékeimben, amikor 2011 nyarán vidéken egy pizzéria kertjében ültünk feleségemmel (akkor még csak épp menyasszonyommal) és szóba került, hogy vajon okot ad-e aggodalomra az, hogy idestova másfél éve nem védekezünk, de nem esett még teherbe. Egy gondolat itt, egy ötlet ott, egy unokahúg amott - aki épp akkor esett át egy hasonló dilemmán de már a kivizsgálások közepén tartott - és úgy döntöttünk, adunk a dolognak még másfél-két évet, mert azér' annyi má' csak elég, és meglátjuk.

Azt hiszem, elég nyilvánvaló, mit láttunk.

2013. június 8-án házasodtunk össze. Mondhatni spontán, mert 2012 december végén döntöttük el, hogy itt az ideje, hogy meghallgassuk a család és a baráti körünk legsz... bocsánat, legvidámabb házaspáros vicceit egy ultradrága vacsora keretein belül, tehát egy fél év alatt összehoztuk. Szép volt, élveztük, bármikor megcsinálnám újra. Sőt, meg fogjuk csinálni, mert szerintem nem meleg dolog megerősíteni a házastársi esküt. :)

Porontyfronton semmi nem változott.

Szerencsére feleségemnek a munkájából adódóan van egy kedves ismerőse, aki egy nagyon közvetlen, kedves és munkájában nagyon profi szülész-nőgyógyász mellett dolgozik. Hát belevágtunk abba, amiben talán te, kedves olvasó, szintén épp benne vagy, vagy talán érdekel (ha már ezt a szörnyületet olvasod). Az emlékeim már összemosódnak, így pontosan nem tudom, mikor volt az első vizsgálat, de jártunk

- rengetegszer nőgyógyásznál, tanácsadáson, vizsgálaton

- mindketten vérvételen, én egyszer (na az egy vidám nap volt...), ő minimum háromszor

- én spermatogramon (igen, kisszoba, tévé, Rocco Anál Álom 11, a pápua új-guineai csőrös csigák párzási kísérlete szexuálisan izgatóbb, de azért produkálj valami értékelhetőt), majd ennek a kontrollján egy antioxidáns-kúra után (C-Vitamin, E-vitamin, Q10, Omega3, tesztoszteronnövelők, esetemben T/GH a Scitectől)

- kétszer andrológus szakrendelésen, amiből a másodiknak a vége majdnem egy azonnali herevisszértágulat-műtét lett a vége. Köszönettel kihátráltam az ajtón, és nem gyávaságból, hanem mert a "lehet, hogy ettől jobb lesz, fifty-fifty" nekem elég elég indok egy kétszázezres műtétre

- majd végül egy összegző tanácsadáson a nőgyógyász doktornál, ahol is összegztük, hogy az alacsony spermiumkoncentráció és a miómák közösen olyan alacsony spontán fogantatást valószínűsítenek, hogy próbálkozni lehet, de ugye minek. Az inszemináció dettó, marad a lombik.

Nem tudom, ismered-e a dolgok menetét, de gyorsan összefoglalom. Két lehetőséged van: a TB-támogatott illetve a privát út. Előbbit ötször játszhatod meg, biztos vannak feltételei (talán X számú sikertelen inszemináció, nem tudom, sosem volt nekünk opció), utóbbi pedig fizetős. Keményen. Számokat hadd ne mondjak (privátban sem), semmi közöm senkinek az üzletéhez. Maradjunk annyiban, hogy szerintem egy magyar átlagfizetésből nem mész magánklinikára lombikozni.

Elkezdődött tehát az az időszak, amikor én jobban szégyelltem magam, mint valaha. Emlékeztek az előző bejegyzésben leírtakra? Kitűnt gondolom, hogy szeretnék babát, de megközelítőleg sem annyira elszántan, mint a Kedvesem. Máshogy élem meg ezt az egészet, és minden pasi, aki mást mond, hazudik. Amíg meg nem születik, lehet szeretni, imádni, gondoskodni róla, de hogy vagyunk-e hozzá olyan közel, mint Anya? Lósz*rt... Akkor kerülsz hozzá legközelebb, ha estéként simogatod Anya hasát és beszélsz hozzá. És valljuk be uraim, legtöbben még ezt sem tesszük meg...

Visszatérve a tárgyhoz, előkészületi időszak. Nekem tovább a sportból adódó cuccok (fehérje, BCAA, T/GH, Q10, C és E-vitamin), viszont neki... Gonal-F, ilyen injekció, olyan bogyó, antioxidánsok nála is... esküszöm, nyithattunk volna egy újbudai központi gyógyszertárat. Ismétcsak nem panasz ez, csak jelzem, mire kell készülni, ha ebbe belevágtok. Ha égetően érdekel, tudok adni pontos listát, de hozzátszem, hogy amint a "legvégén" megtudtuk, ez csak egy "óvatos minimálstimuláció" volt.

Tehát szurik minden este, gyógyszerek reggel-este, eljött az ellenőrzés pillanata. Szuperjó, 14 tüsző, 14 várható petesejt, öröm! Tüszőrepesztő injekció, irány a Forgács Intézet, leszívás.

Urak, elfordulni. Aki nem akar mocskos nagy tűt látni, az ne keressen rá a babadoktor youtube-csatornáján a hatrészes lombikprogramos videókra. Valamint jótanács: aki ide megy lombikra, az vigyen magával otthonról friss spermamintát, ha nem akarja egy vécében eljátszani önmagával a kedvenc romantikus jelenetét.

Innen két és fél óra gyötrelem, aggódás, majd a Kedvestől egy picit zagyván megfogalmazott de annál édesebb üzenet: "Felébredtem, jól vagyok" (talán picit más szórenddel, de pont megfelelt). Egy rövid tanácsadás, hat petesejt lett a 14 tüszőből (WTF), 24 óra múlva telefonáljunk, hogy mi a helyzet. Irány haza, Ő az ágyba, picit fáj a pocija, de ez normális. Másnap ment is hősiesen melózni :) Tizenegykor telefon, négy petesejt termékenyült meg, újabb 24 óra múlva hívjunk megint. Pici szomorúság a hangjában, de bizakodás.

Másnap újabb rossz hír: két sejt indult rendesen osztódásnak, mi legyen? Már rég megbeszéltük, kettőt szeretnénk visszaültettetni, maradunk a tervnél. Így "lefagyasztandó" nem marad, de mi tudjuk, hogy nem kell. Ő, ők, meg fog(nak) születni. Szombaton reggel mehetünk, beültetés.

Az eddigi ismereteim tükrében picit korainak hangzik a három napos beültetés, de minden bizodalmunk megvan az orvosokban. Azt azért le kell írjam, hogy a Forgács Intézetben mindenki nagyon kedves. Ez nemcsak frázis, feleségemet Forgács adjunktus úr kézenfogva kísérte be a műtőbe, a nővérek a beültetés előtt régi ismerősként üdvözöltek minket, a hölgyeket puszival fogadták... minden tiszteletem az övék.

Ma vasárnap van. Másfél napja csücsül odabent a két magzat, én pedig minden reggel verem a fejem a falba a szégyentől. Szerintetek mit tudok még hozzáadni ehhez a dologhoz? Feleségemet szigorú ágynyugalomra kárhoztattam, takarítok, mosok, főzök, szeretgetem. Nagyon szeretném, ha sikerülne...

Kevesebb, mint két hét, és kiderül.